A Karapancsai szivattyútelep

A medrét, szélességét, folyási sebességét, vízszintjét állandóan változtató, vándorló, éltető-romboló Duna történelme során Baja alatt (Szeremle-Báta) két ágra szakadt, majd Bezdán-Kiskőszeg magasságában egyesült. A két Duna-ág közötti Mohács(Margitta)-sziget (30.000 ha) a folyamszabályozások előtt észak-déli, nyugat-délkeleti lejtéssel szabad vízjárta terület volt.

A sziget vízviszonyai a Ferenc-csatornarendszer részét képező Baja-Bezdáni tápcsatorna elkészültével (1875) megváltoztak. A nyugati szegélyét adó Duna védtöltése, melynek megépítése a földtulajdonosok feladata lett volna, ekkor még nem épült meg. A tápcsatorna nyugati, sziget felőli oldalán a hajók lóvontatására alkalmas töltést építettek és így a Duna kiöntései már nem folyhattak közvetlenül a baracskai Duna-ágba. Az 1800-as évek végére egyértelművé vált, hogy a Duna védtöltését mielőbb meg kell építeni, s hogy a mélyfekvésű térség fölösleges belvizeinek elvezetése csak átemeléssel, szivattyúzással lehetséges. Ezért épült és lett a térség legjelentősebb belvízrendezési műve a karapancsai szivattyútelep (1904) a tápcsatorna jobb oldali töltése mellett, Hercegszántó határában. A természetes vízfolyásokat, fokokat összekötötték, kitisztították szükség szerint kiegészítették. A szivattyútelep a belvízcsatornák gyűjtőjének szerepét betöltő - kitűnő horgászvíz - Kadia Dunából egy nyomócsatornán keresztül átemeli a fölösleges belvizet a Baja-Bezdáni tápcsatornába.

A szivattyútelep gépi berendezését - 2 db szivógázmotorral hajtott turbinalapátos szivattyút - az építés korának európai színvonalán álló GANZ és Társa Gépgyár szállította és szerelte fel. Egyedisége, különleges érdekessége, hogy a generátorgázt évtizedeken át fafűtéssel állították elő. A telepet később elektromosították. A gépek üzemeltetéséhez szükséges segédberendezések működtetése a magyar mérnökök tudását fémjelző Bánki-Csonka-féle motorral meghajtott transzmissziós tengellyel történt. A laza talajra épített gépház süllyedését cementhabarcs besajtolással akadályozták meg. A szivattyúk teljesítményt megnövelték (5,7 m3/s). A telep ma is az ország egyik legnagyobb üzemórában működő vízügyi létesítménye.

1956 márciusában a sziget egészét, a szivattyútelepet is többméteres víz-jég borította el. Az elöntés szintjét a gépház falán emléktáblák jelzik.

A szivattyútelep tervezői, építői a természet rendjéhez jól illeszkedő, funkciójában, megjelenítésében egységes, környezetével harmonizáló, átgondolt vízügyi-műszaki alkotást hoztak létre. Maradandót, egyszerűt, szépet, hasznosat alkottak. A XX. század hajnalán létesített telep a kor magas fokú technikai tudását összpontosítja. Hozzáértéssel és kemény, fegyelmezett munkával, teljes biztonsággal üzemeltették és üzemeltetik ma is. Természetes légkörével, hangulatával magába sűríti és ugyanakkor alakítja, formálja a táj életét, példázza az ember és a természet kölcsönösségét, egymásban létét.

A szivattyútelep időtálló épületei a korai organikus-ökológikus építészet szellemiségét reprezentálják. Gépi berendezései ipartörténeti értékek.

A több mint 100 éves telep egészének igényes, az eredetivel azonos felújítása 2005-ben fejeződött be.

A tárgyalóteremben kiállított dokumentumok segítségével bepillanthatunk Ihrig Dénes szakmai életútjába, aki a magyar vízgazdálkodás kiemelkedő mérnöke volt.

 

Összefoglalás

A Duna Baja alatt két ágra szakadt, majd Bezdán-Kiskőszeg magasságában egyesült. Az így keletkezett Mohácsi-sziget védtöltése a XIX. sz. végéig nem épült meg. A karapancsai szivattyútelep (1904) a Mohácsi sziget fölösleges belvizét emeli a Baja-Bezdáni tápcsatornába. A szivattyútelep gépi berendezését GANZ és Társa Gépgyár szállította. A működéshez szükséges generátorgázt évtizedeken át fafűtéssel állították elő. Az épületek a korai organikus-ökológikus építészet remekei. Gépi berendezése ipartörténeti érték.

Szakirodalom

  • Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása
    Vízügyi Közlemények 1934. január-március
  • P. Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon.
    Bp. 1960.
  • Dr. Pálfai Imre: Magyarország holtágai.
    Bp. 2001.
  • Faludi Gábor: A Ferenc-csatorna és Türr István
    ADUVIZIG Baja 2004.
  • Nebojszki László: Az Alsó-Duna-völgyi vízi világ
    Természet Világa 2003. 9.